SZENT-GYÖRGYI ALBERT – A RÁKELLENES SZEREKET A NÖVÉNYEKBEN KELL KERESNI
Szent-Györgyi Albert 1917-ben szerzett Budapesten orvosi oklevelet, majd Európa több városában tanult biológiát, élettant, gyógyszertant, illetve fizikát és kémiát.
Az 1920-as évek végén ismeretlen anyagot fedezett fel a mellékvesében, amelyet hexuronsavnak nevezett el. Miután második doktorátusát megszerezte Cambridge-ben, 1931-től újra Magyarországon dolgozott, és a szegedi tudományegyetemen növényekből próbálta kivonni a korábban felfedezett anyagot.
Végül a szegedi paprikával folytatott kísérletei során azonosította a hexuronsavat a C-vitaminnal, és segítségével a paprikából kiinduló C-vitamin gyártásának módszerét is kidolgozták Szegeden. A témakörben folytatott kutatásaiért 1937-ben kapott élettani-orvosi Nobel-díjat. Ő az egyetlen magyar tudós, aki magyarországi tudományos tevékenységéért kapott Nobel-díjat.1947-től kezdve az Egyesült Államokban élt, és főként az izomműködés, a rosszindulatú daganatok, valamint a sejtszintű szabályozás területén folytatott kutatásokat.
A professzor hitte, hogy a rák gyógyítható, de a gyógyításhoz először az alapjait kell megismernünk.
Meggyőződése volt, hogy a rákellenes szereket a növényekben kell keresni, ezértMeggyőződése volt, hogy a rákellenes szereket a növényekben kell keresni, ezért kutatásait a búzacsíra vizsgálatára fókuszálta.
A búza magva 2-4 százalékban tartalmaz csírát, mely a koptatás, az őrlés, a szitálás és rostálás folyamán elkülönül a magbelsőtől. A búzaszem csírája értékes tápanyagforrás. Nagy tápértékű fehérjék, tokoferol és B-vitaminok mellett fontos kinonok találhatók benne, melyek számos létfontosságú élettani folyamatban megtalálhatók, mint például a fotoszintézis, a sejtlégzés és a véralvadás.
Szent-Györgyi Albert 1917-ben szerzett Budapesten orvosi oklevelet, majd Európa több városában tanult biológiát, élettant, gyógyszertant, illetve fizikát és kémiát.
Az 1920-as évek végén ismeretlen anyagot fedezett fel a mellékvesében, amelyet hexuronsavnak nevezett el. Miután második doktorátusát megszerezte Cambridge-ben, 1931-től újra Magyarországon dolgozott, és a szegedi tudományegyetemen növényekből próbálta kivonni a korábban felfedezett anyagot.
Végül a szegedi paprikával folytatott kísérletei során azonosította a hexuronsavat a C-vitaminnal, és segítségével a paprikából kiinduló C-vitamin gyártásának módszerét is kidolgozták Szegeden. A témakörben folytatott kutatásaiért 1937-ben kapott élettani-orvosi Nobel-díjat. Ő az egyetlen magyar tudós, aki magyarországi tudományos tevékenységéért kapott Nobel-díjat.1947-től kezdve az Egyesült Államokban élt, és főként az izomműködés, a rosszindulatú daganatok, valamint a sejtszintű szabályozás területén folytatott kutatásokat.
A professzor hitte, hogy a rák gyógyítható, de a gyógyításhoz először az alapjait kell megismernünk.
Meggyőződése volt, hogy a rákellenes szereket a növényekben kell keresni, ezértMeggyőződése volt, hogy a rákellenes szereket a növényekben kell keresni, ezért kutatásait a búzacsíra vizsgálatára fókuszálta.
A búza magva 2-4 százalékban tartalmaz csírát, mely a koptatás, az őrlés, a szitálás és rostálás folyamán elkülönül a magbelsőtől. A búzaszem csírája értékes tápanyagforrás. Nagy tápértékű fehérjék, tokoferol és B-vitaminok mellett fontos kinonok találhatók benne, melyek számos létfontosságú élettani folyamatban megtalálhatók, mint például a fotoszintézis, a sejtlégzés és a véralvadás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése