A rákölő liposzomális C vitamin
Ezt a cikket egy nagyon kedves barátnőm édesanyjának figyelmébe ajánlom, aki rákos! Mindenkinek van olyan rokona, ismerőse, barátja aki ettől a betegségtől szenved. Ezért kérek mindenkit, hogy ossza meg ezt az információt másokkal,
hogy hozzájuk is eljuthasson ez a gyógymód.
Egy 2008-ban közzétett, de figyelmen kívül hagyott tanulmányban a liposzomális orális dózisú C-vitaminról brit kutatók kimutatták, hogy egy bizonyos vérkoncentrációban ez a vitamin nemkívánatos mellékhatások nélkül rákölő hatással rendelkezik. Korábban a National Institutes of Health kutatói azt állították, hogy a C-vitamin maximális koncentrációban orális bevitelt követően nem elegendő ahhoz, hogy rák-ölő hatást érjen el. Most brit kutatók igazolni tudták azt, hogy képesek elérni olyan vérkoncentrációt ami maximális és az adott tartományban szelektíven toxikus a tumorsejtekre, azonban az egészséges sejtekre nem mérgező! A rák különböző formáiról szóló tanulmányok kimutatták, hogy a vér C-vitamin tartalmának maximális mennyisége mellett igenis 30%- 50%-os rákos sejt-ölő hatása van. Összehasonlításképpen, az FDA által jóváhagyott rákellenes gyógyszerek akkor minősülnek gyógyszernek, ha a tumorokat 50 %-al már összezsugorítják.
lyp-cStephen Hickey és Hilary J. Roberts kutatók az “Ascorbate: The Science of Vitamin C” “Az aszkorbát: a C-vitamin tudománya” című írásuk a “Journal of Nutritional & Environmental Medicine”-ben megjelenve kifejti, hogy még ennél is magasabb koncentrációjú C-vitaminszintet lehet elérni… háromszor annyit, mint amit a maximumnak gondoltak, ismételt orális dózisokkal. Linus Pauling, a kétszeres Nobel-díjas tudós alkalmazott először intravénás C-vitamint rákos betegek életének meghosszabbítására. Próbáljon valaki csak egyszeres Nobel-díjas tudós lenni! Ha másnak nem, hát neki mindenképpen hinnünk kell. Mindez viszont 1978-ban volt. Ma 2014-et írunk. A szomorú a dologban az, hogy a C-vitamin gyógyerejét azóta a szőnyeg alá söpörték, eltitkolták. Ezért minden orvos “csak” vitaminként gondol rá. Csupán a közelmúltban vetődött arra fény, hogy az intravénás és a liposzomális C-vitamint rákterápiák kiegészítőjeként használják.
Hickey és Roberts kutatók szerint a liposzomális C-vitamin a bélben és a májban is felszívódik, mielőtt kibocsátódik a véráramba és ez kulcsfontosságú ahhoz, hogy a liposzomális C-vitamin az orális terápiában is hatékony legyen.
Egy másik fontos tényező az, hogy ajánlott korlátozni a szénhidrátok fogyasztását (finomított cukor), amely a vitamin orális felszívódását gátolja. Egyébként sem célszerű túl sok cukrot fogyasztani, mert a rákos daganatok növekedését bizonyítottan táplálják a szénhidrátok. Más szóval: a rák imádja a cukrot! Dr. John Ely, Washington egyetem emeritusz professzora kimutatta, hogy a cukor kimeríti a fehérvérsejtek C-vitamin tartalmát és mozgásukat lassúvá teszi. A fehérvérsejtek azok a sejtek, amelyek megtámadják a tumorsejteket és elpusztítják azokat. Ebben a tanulmányban a kutatók 1 gramm (1000 milligramm) kis zacskókban forgalmazott lecitinben kapszulázott C-vitamin port (foszfatidil-kolin és aszkorbinsav) használtak, amelyet a Livon Laboratories állitott elő Hendersonban, Nevada államban. A brit laboratórium (Biolab, London) több ezer C-vitamin vizsgálatot végzett az elmúlt 10 év alatt. A vizsgálatok megerősítik, hogy a 20 grammos és 36 grammos orális C-vitamin adag, amelyet Hickey és Roberts kutatók mértek, jóval magasabb vér koncentrációt éredményezett, mint amit valaha korábban megállapítottak. A gyakran ismételt adagolással pedig kikerülhető az egyszeri masszív dózis nemkívánatos mellékhatása: a hasmenés.
A C-vitamin rák-ölő mechanizmusa egy tranziens előállításával valósul meg. A kötőszövetekben hidrogén-peroxid keletkezik (nem a vérben), amely ezután elpusztítja a tumorsejteket és ezt követően ártalmatlan vízzé alakul, biztosítva a terápia nem mérgező kimenetelét. Mindezek után számomra szinte teljesen nyilvánvaló, hogy az orvosi közösség vonakodása a C-vitamin terápiával kapcsolatban csak arra fogja ösztönözni a legtöbb rákos beteget, hogy a C-vitamin terápiát otthon gyakorolja.
NaturaHirek
hogy hozzájuk is eljuthasson ez a gyógymód.
Egy 2008-ban közzétett, de figyelmen kívül hagyott tanulmányban a liposzomális orális dózisú C-vitaminról brit kutatók kimutatták, hogy egy bizonyos vérkoncentrációban ez a vitamin nemkívánatos mellékhatások nélkül rákölő hatással rendelkezik. Korábban a National Institutes of Health kutatói azt állították, hogy a C-vitamin maximális koncentrációban orális bevitelt követően nem elegendő ahhoz, hogy rák-ölő hatást érjen el. Most brit kutatók igazolni tudták azt, hogy képesek elérni olyan vérkoncentrációt ami maximális és az adott tartományban szelektíven toxikus a tumorsejtekre, azonban az egészséges sejtekre nem mérgező! A rák különböző formáiról szóló tanulmányok kimutatták, hogy a vér C-vitamin tartalmának maximális mennyisége mellett igenis 30%- 50%-os rákos sejt-ölő hatása van. Összehasonlításképpen, az FDA által jóváhagyott rákellenes gyógyszerek akkor minősülnek gyógyszernek, ha a tumorokat 50 %-al már összezsugorítják.
lyp-cStephen Hickey és Hilary J. Roberts kutatók az “Ascorbate: The Science of Vitamin C” “Az aszkorbát: a C-vitamin tudománya” című írásuk a “Journal of Nutritional & Environmental Medicine”-ben megjelenve kifejti, hogy még ennél is magasabb koncentrációjú C-vitaminszintet lehet elérni… háromszor annyit, mint amit a maximumnak gondoltak, ismételt orális dózisokkal. Linus Pauling, a kétszeres Nobel-díjas tudós alkalmazott először intravénás C-vitamint rákos betegek életének meghosszabbítására. Próbáljon valaki csak egyszeres Nobel-díjas tudós lenni! Ha másnak nem, hát neki mindenképpen hinnünk kell. Mindez viszont 1978-ban volt. Ma 2014-et írunk. A szomorú a dologban az, hogy a C-vitamin gyógyerejét azóta a szőnyeg alá söpörték, eltitkolták. Ezért minden orvos “csak” vitaminként gondol rá. Csupán a közelmúltban vetődött arra fény, hogy az intravénás és a liposzomális C-vitamint rákterápiák kiegészítőjeként használják.
Hickey és Roberts kutatók szerint a liposzomális C-vitamin a bélben és a májban is felszívódik, mielőtt kibocsátódik a véráramba és ez kulcsfontosságú ahhoz, hogy a liposzomális C-vitamin az orális terápiában is hatékony legyen.
Egy másik fontos tényező az, hogy ajánlott korlátozni a szénhidrátok fogyasztását (finomított cukor), amely a vitamin orális felszívódását gátolja. Egyébként sem célszerű túl sok cukrot fogyasztani, mert a rákos daganatok növekedését bizonyítottan táplálják a szénhidrátok. Más szóval: a rák imádja a cukrot! Dr. John Ely, Washington egyetem emeritusz professzora kimutatta, hogy a cukor kimeríti a fehérvérsejtek C-vitamin tartalmát és mozgásukat lassúvá teszi. A fehérvérsejtek azok a sejtek, amelyek megtámadják a tumorsejteket és elpusztítják azokat. Ebben a tanulmányban a kutatók 1 gramm (1000 milligramm) kis zacskókban forgalmazott lecitinben kapszulázott C-vitamin port (foszfatidil-kolin és aszkorbinsav) használtak, amelyet a Livon Laboratories állitott elő Hendersonban, Nevada államban. A brit laboratórium (Biolab, London) több ezer C-vitamin vizsgálatot végzett az elmúlt 10 év alatt. A vizsgálatok megerősítik, hogy a 20 grammos és 36 grammos orális C-vitamin adag, amelyet Hickey és Roberts kutatók mértek, jóval magasabb vér koncentrációt éredményezett, mint amit valaha korábban megállapítottak. A gyakran ismételt adagolással pedig kikerülhető az egyszeri masszív dózis nemkívánatos mellékhatása: a hasmenés.
A C-vitamin rák-ölő mechanizmusa egy tranziens előállításával valósul meg. A kötőszövetekben hidrogén-peroxid keletkezik (nem a vérben), amely ezután elpusztítja a tumorsejteket és ezt követően ártalmatlan vízzé alakul, biztosítva a terápia nem mérgező kimenetelét. Mindezek után számomra szinte teljesen nyilvánvaló, hogy az orvosi közösség vonakodása a C-vitamin terápiával kapcsolatban csak arra fogja ösztönözni a legtöbb rákos beteget, hogy a C-vitamin terápiát otthon gyakorolja.
NaturaHirek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése